Intézménymutató:
Molnar Istvan Muzeum (Szekelykeresztur)
2007. június 2.
Székelykeresztúron a Molnár István Múzeumban mutatták be nemrég Az erdélyi magyar tanító- és óvóképzés történetéből /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006/ című kötetet, amelynek anyagát gondozta és sajtó alá rendezte Szabó K. Attila, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző tanára. A könyv magába foglalja a kezdettől napjainkig a magyar művelődéstörténet e szeletét, helyét és szerepét Erdély életében. Átfogó jellegére utal az alcím: Az óvó- és tanítóképzés A-tól Z-ig, azaz Aradtól Zilahig. Bemutatja az intézményes tanítóképzést, az első formák megjelenésétől (1777) az ezredfordulóig (2000). A szerző 22 intézmény monográfiáját fűzte egybe. A szerző ezelőtt 14 évvel kezdett hozzá a kötet anyagának gyűjtéséhez, Több fontos magyarországi és hazai intézményt keresett meg levélben. A legtöbb támogatást a magyarországi intézményektől kapta. /László Miklós: Tanítóképzés Aradtól Zilahig. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./
2007. augusztus 17.
A székelykeresztúri Molnár István Múzeumot a múzeumalapító néhai dr. Molnár István tanár után utóda, Fülöp Lajos már harminc éve vezeti. Molnár István csak akkor ment nyugodtan nyugdíjba, amikor megtalálta azt, aki tudja folytatni megkezdett művét. Ez pedig a székelyudvarhelyi születésű Fülöp Lajos volt, aki 1971-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. 1972-ben a székelyudvarhelyi múzeumhoz került, ahol 1974–1976 között igazgató volt. 1976-tól egy évet az udvarhelyi Művelődési Házban szakirányítóként tevékenykedett, 1977-ben nevezték ki a székelykeresztúri múzeum igazgatójának. Molnár István kérte fel erre. 1978 augusztusától, immár három évtizede vezeti az intézményt. Székely Attila történelem szakos tanár segítette ebben, aki azóta is munkatársa. Folytatták a régészeti munkát dr. Székely Zoltán és – 1979-től – Benkő Elek irányításával. Benkő távozása után, ezt Székely Attila végezte, és most Körösi Zsolt fiatal kolléga folytatja. Sok régészeti anyag gyűlt össze. Az 1970-es évek végén megjelent a csempékről szóló kötet. 1997-ben látott napvilágot Benkő Elek: Középkori mezőváros a Székelyföldön című kötete, s idén ugyancsak egy általa írt könyv jelenik meg a 15 év régészeti kutatásairól. A régészeti kutatásokkal párhuzamosan folyt a néprajzi kutatás is, amelynek eredményeként 1996-ban sikerült egy 1780-ban épült nyikó-menti székely portát, az összes melléképülettel együtt beszállítani és felállítani a múzeum udvarán. 1997-ben a múzeum Molnár István nevét vette fel. 2005-ben a múzeum munkatársai munkájának eredményeként a Gyárfás-kúriában megnyitották a Petőfi-emlékszobát. Komoly segítséget nyújtottak a gyulafehérvári Márton Áron-emlékszoba elkészítéséhez is. Az eltelt időszakban a múzeum munkatársainak több szakcikke könyve jelent meg, köztük Sándor-Zsigmond Ibolya A székelykeresztúri szitásság című kötete. Jelenleg nyolc alkalmazottja van az intézménynek, s ebből öt szakember, de húsznak is lenne itt munkája. /László Miklós: Dr. Molnár István nyomdokain. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 17./
2007. szeptember 10.
Hatodik alkalommal rendezték szeptember 8-án Máréfalván a Székelykapuk Napja néprajzi tanácskozást. A művelődési házban tartott „Épített örökségünk, ezek védelme és hasznosítása” című konferencia jól sikerült. Kovács Piroska, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke bemutatta az „Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere” című képes CD-jét. Ezt követően a székelyföldi múzeumokban található kapuállomány bemutatása következett. Sepsiszentgyörgyről, a Székely Nemzeti Múzeumtól Szőcsné Gazda Enikő, a Csíki Székely Múzeumtól Salló Szilárd, a gyergyószentmiklósi múzeumtól Szőcs Levente, a székelykeresztúri múzeumtól Sándor-Zsigmond Ibolya, Székelyudvarhelyről Miklós Zoltán, a Hargita megyei műemlékvédelemtől pedig Mihály Zita tartottak előadást. Az Alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumtól Haszmann Pál-tanulmányt küldtek felolvasásra. /(bágyi): Székelykapuk Napja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 10./
2007. szeptember 18.
Szeptember 16-án a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban nyílt meg Sípos László festőművész 15. egyéni kiállítása. A megnyitóbeszédet Fülöp Lajos múzeumigazgató tartotta. Sípos László /sz. Kolozsvár, 1943/ 1970-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola textil–falikárpit–gobelin szakán diplomázott. 1970–1990 között Torján tanított. Jelenleg a Fehér megyei Felvincen él. Festő, grafikus, 70 könyv illusztrátora, díszlet-, báb- és plakáttervező. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. /László Miklós: Nem tetszeni, hatni akar. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 18./
2007. szeptember 25.
Szitakötéssel régen városi kisiparosok foglalkoztak. Erdély legjelentősebb szitakötőközpontja Székelykeresztúr volt – régi nevén Szitáskeresztúr. A szitakötés hagyományairól írt könyvet a székelykeresztúri Sándor Zsigmond Ibolya, a helyi múzeum munkatársa. A kötetet múlt héten mutatták be. Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület a könyv kiadásának jogi hátterét vállalta. /Bágyi Bencze Jakab: Könyv a székelykeresztúri szitakészítésről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 25./
2007. november 6.
Magyarország és Erdély feltérképezésének szükségessége a XVI. századra ért meg, noha Nicolaus Cusanus (1401–1464) püspök 1458-ban megjelent Magna Germania térképének 1491 évi kiadása az első, amelyen Erdélyt Transylvania néven jelölte meg. A magyar kartográfia büszkesége, Lázár diák térképe 1528-ban jelent meg. A korabeli leírásokból tudjuk, hogy már a Dózsa György vezette felkelés idején Lázár diák és segítői dolgoztak az ország felmérésén. Erdély első önálló térképe Johannes Honterus (1498–1549) brassói tudós reformátor kiadásában jelent meg Bázelben, 1533-ban. Lázár deák és Honterus térképei egyedülállóak az egyetemes kartográfiatörténet kezdetén. Abraham Ortelius 1570-ben megjelent kötete 53 térképe közül 3 a magyar királyság területét ábrázolja. Közülük egy lap Zsámboky János Transilvania térképe volt. A székelykeresztúri Molnár István Múzeum és a Magyar Köztársaság Sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja közös szervezésében nyitották meg Székelykeresztúron a Tamás Sándor gyűjteményéből származó régi erdélyi térképek kiállítását. Ezekből legelőször Sepsiszentgyörgyön, majd Székelyudvarhelyen szerveztek kiállítást. /László Miklós: Régi erdélyi térképek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./
2007. november 28.
Székelykeresztúron az unitárius templomban ünnepi istentisztelet keretében felavatták az unitárius egyházközség Pécsi L. Dániel jelképtervező által készített címerét és zászlóját. A Dr. Molnár István Városi Múzeumban pedig vasárnaptól látogatható a budapesti Pécsi L. Dániel jelképtervező alkotásaiból válogatott kiállítás, mely több mint 75 erdélyi és más magyar település egyházi és világi címereit, zászlóit tartalmazza. A művész Dorogon született, de édesapja révén erdélyi gyökerei vannak. Pécsi L. Dániel üzemmérnöki diplomát szerzett, majd 1978-ban a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központba került. 1992-től kapcsolódott be a települések, egyházak és más intézmények címereinek tervezésébe, elkészítésébe, s 1996-tól csak ezzel foglalkozik. Az általa eddig készített címerek, zászlók száma eléri a kétszázat, eddig 170-et avattak fel. /László Miklós: Székelykeresztúr. Címer- és zászlóavatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./
2008. február 25.
Készül dr. Molnár István mellszobra, közölte Fülöp Lajos, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum igazgatója. Az intézmény már rég felvette alapítójának nevét, a szobra is elkészül, melyet a múzeum udvarán fognak felállítani. A kisváros múzeumában tárolt gazdag néprajzi és régészeti gyűjtemény elsősorban az intézmény alapítójának, dr. Molnár Istvánnak mint gyűjtőnek is köszönhető. A szobor elkészítésére Székelykeresztúr testvérvárosa, Karcag szobrásza, Györfi Sándor vállalkozott. A művész neve nem ismeretlen, Székelyudvarhelyen már áll egy szobra. /Kristó Tibor: Készül dr. Molnár István mellszobra. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 25./
2008. március 17.
Lobogódíszt öltött Székelykeresztúr minden utcája március 15-én. A megemlékezés-sorozat a timafalvi temetőben lévő Petőfi legendás sírjának megkoszorúzásával kezdődött, majd a város központjában lévő millenniumi emlékműnél ünnepélyes zászlófelvonást tartottak. Ezt követte a volt Szakáll János-féle vendéglő épületén elhelyezett emléktábla avatása, majd a Molnár István Múzeumban tartottak ünnepi önkormányzati ülést, ahol Pro Libertate díjjal tüntették ki a néhai Bálint Dánielt, a város és a nemzet kultúrájáért tett szolgálatáért. Az unitárius templomban ünnepi ökumenikus istentisztelet volt. A hagyománynak megfelelően ünnepi felvonulás volt a város fő utcáján: felvonultak a székely ruhás legények lóháton, viseletbe öltözött leányok és legények szekéren. A város központjában lévő Petőfi-szobornál is megemlékeztek. /László Miklós: Székelykeresztúr. Elevenen él Petőfi emléke. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 17./
2008. június 23.
Június 20-án nyílt meg Nagy Péter székelyudvarhelyi képzőművész, a székely táj és falu festője egyéni tárlata Székelykeresztúron, a Molnár István Múzeumban. A megnyitón Fülöp Lajos múzeumigazgató arról szólt, hogy Nagy Péter képzőművész kétévenként egyéni kiállítással jelentkezik székelykeresztúri tisztelői előtt. Mindegyik kiállításán gondot fordít arra is, hogy egy alkotásával gazdagítsa a múzeum képtárát. /László Miklós: A 72 éves Nagy Péter kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./
2008. augusztus 8.
Székelykeresztúron a helyi Molnár István Múzeum szervezésében augusztus 9-én lesz dr. Molnár István múzeumalapító-néprajztudós szobrának avató ünnepsége a múzeum udvarán, ezt követően tudományos ülésszakot tartanak. /Szoboravató Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./
2008. november 1.
Október 19-én nyílt meg Sz. Kovács Géza festő grafikus jubileumi kiállítása a székelykeresztúri Dr. Molnár István Múzeumban. Képei derűt, optimizmust sugároztak. Eljöttek a barátok, érdeklődők, a szülőfalut képviselő székelyszentkirályi rokonok is. Egy most megjelent katalógussal visszatekintett közel fél évszázados művészi pályájára. /N. M. K. : Októberi fénysugárban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./
2008. december 12.
November végén a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban Hermann Gyula festő és Kádár-Dombi Péter tanár agyagszobrász alkotásaiból, átfogó, gazdag kiállítást nyitottak meg. /László Miklós: A falu megörökítői. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12./
2009. március 24.
A homoródszentmártoni alkotótábor állandó kiállításának válogatott munkáiból nyitottak gyűjteményes képzőművészeti kiállítást a Székelykeresztúri Molnár István Múzeumban. Homoródszentmártonban 1979 óta szerveznek képzőművészeti alkotótáborokat. Ezek résztvevői minden alkalommal néhány alkotást hagynak az állandó kiállítás számára a tábor idején készült munkáikból. Az 1979-től 1991-ig összegyűlt munkák a községi önkormányzat tulajdonát alkotják. 1991-ben létrehozták a Homoródmente Művészetéért Alapítványt, amely azóta minden évben megszervezi az alkotótáborokat, és egy újabb állandó kiállítást működtet az alkotótáborban készült és az alapítványnak ajándékozott munkákból. Ezekből válogatták ki azokat a darabokat, amelyekből a székelykeresztúri múzeumban megnyílt kiállítás anyaga összeállt. /Bágyi Bencze Jakab: Művészet és lobbi. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./
2009. augusztus 7.
A székelykeresztúri Molnár István Múzeumban megnyitották a JubilArts elnevezésű képzőművészeti kiállítást, augusztus 5-én író-olvasó találkozót szerveztek, hétvégén pedig megnyitják az Évezredek a Nagy-Küküllő mentén című állandó régészeti és várostörténeti kiállítást. Olyan írókat, költőket hívtak meg, akik e kisvárosból, illetve a környékéről származnak: Szente B. Levente, P. Buzogány Árpád, Vass István, Kincsesné Bokor Anna, illetve Zagyi Ferenc köszöntötte az érdeklődőket. Fülöp Lajos muzeológus, néprajzkutató, egykori múzeumigazgató elmondta, habár Keresztúr soha nem volt kiemelkedő irodalmi központ, éltek, tanultak és tanítottak itt olyan írók, költők, tudósok – mint például Kriza János, Aranyosrákosi Székely Sándor, Tompa László, Szabó Gyula, Tiboldi István –, akik érdemben gazdagították az erdélyi irodalmat. Az est szervezője és házigazdája Szente B. Levente író, költő volt, aki jelenleg a székelykeresztúri Kisváros című önkormányzati lap főszerkesztője. P. Buzogány Árpád először a Romániai Magyar Szó 1993-ban meghirdette pályázatára küldte be írásait, amelyet megnyert. A gagyi származású 44 éves írónak, költőnek azóta számos hazai és külföldi lapban jelentek meg versei és meséi, és kötetei is népszerűek. Vass István nyugdíjas pedagógus – bár két önálló kötete is megjelent – nem tartja magát írónak. Műveiben főként szakmai kérdéseket boncolgat. „Írásaimat, tanulmányaimat elsősorban a pedagógusoknak szántam. Manapság az oktatáshoz is kezdünk úgy viszonyulni, mint a politikához és sporthoz: az emberek úgy gondolják, hogy ehhez mindenki ért” – fejtette ki Vass István. Az idő fogságában című első kötetéből, majd Nevelésszociológiai vizsgálatok egy székelyföldi kistérségben című könyvéből olvasott fel egy részletet. Kincsesné Bokor Anna a maga szórakoztatására kezdett el írni. A székelykeresztúri irodalomkedvelők elsősorban 2003-ban megjelent Mesélő Erdély című könyvsorozatának első kötetét, A bátorság próbáját ismerik. Ez a könyv folytatása az unitárius gimnáziumban 100 évvel ezelőtt elkezdett, a környék hagyományainak, kincseinek összegyűjtésére irányuló munkának. Zagyi Ferenc Székelykeresztúr kulturális krónikája c. könyve év elején jelent meg, amelyben a szerző széles áttekintést nyújt a környék másfél évtizedes művelődési múltjáról. Az egykötetes szerző 38 éven keresztül volt a város kulturális életének szervezője, így hiteles tudósítást tud adni erről az időszakról. Hat év kitartó kutatómunka során állította össze kötetét. – Ezen a héten zajlanak Székelykeresztúr fennállásának 550. évfordulója alkalmából megszervezett ünnepi rendezvények. /Lőrinci Réka: Író-olvasó találkozó az 550 éve alapított Székelykeresztúron. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./
2009. szeptember 29.
Második alkalommal szervezte meg a székelykeresztúri Molnár István Múzeum Énlakán azt a konferenciát, amelynek az idén Mesterségek a székely közösségekben címet adták. A rendezvényen – leginkább néprajzkutatók – a hagyományos székely kézműves mesterségekről végzett kutatások eredményeit ismertették. Székelyföldön nagy hagyománya van a kézművesség különböző ágainak, azonban a 21. századra sok minden átalakult, egyes mesterségek kihalnak. A konferencia Czire Alpár Vallomás Énlakához című fotókiállítás-megnyitójával kezdődött. /Antal Erika: Népi mesterségek terítéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29/
2009. december 17.
Ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő előadásokkal és könyvbemutatóval várja a látogatókat a székelykeresztúri Molnár István Múzeum a Téli múzeumi esték című sorozatával, december 21-től 23-ig. A rendezvénysorozat Kincses Kálmán Otthonunk volt paripánknak nyerge című előadásával kezdődik, képek és személyes beszámoló alapján egy 1800 kilométert magába foglaló lovas zarándoklatot mutat be az érdeklődőknek. A Téli esték a Molnár István Múzeum Kiadványai első számának, a Kutatások a Nagy-Küküllő felső folyása mentén című kiadványnak az ismertetésével folytatódik. A kötetbe elsősorban Székelykeresztúron és szűkebb-távolabbi környezetében végzett kutatásokról szóló tanulmányok kerültek be. Kőrösfői Zsolt, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum régésze Régészeti kutatások 2009-ben Székelykeresztúr térségében címmel fog előadást tartani. /Téli esték a keresztúri múzeumban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./
